Megjelent: a német dog ’99 tenyésztői kiadványban. Írta Nagy Tibor
Hazánkban a német dogok a 70-es évekig meglehetősen ritkán fordultak elő. Egy-egy kiállításon többnyire 5 egyed alatt állítottak ki, így gyakran az akkori szabályok szerint fajtagyőztes cím kiadására sem kerülhetett sor. CACIB kiállításon több volt a külföldi, mint a hazai dog. Ebben az időben természetesen minőségről sem beszélhettünk.
A kedvező változásokat a 80-as évek jelentették. A mennyiségi növekedés egy részét néhány igényesebb dogtenyésztő külföldről behozott tenyészegyedekkel biztosította. Ugyanakkor sajnos az akkori lehetőségek nem minden esetben tették lehetővé a legkiválóbb egyedek behozatalát. Így bár számszerűen folyamatosan nőtt a hazai dogállomány, a minőséggel sajnos sokáig nem voltunk elégedettek. Igaz, hogy született már idehaza is néhány kiváló egyed, érkezett külföldről is kiemelkedő minőségű német dog, de ennek ellenkezőjéből még több. Így meglehetősen sokszínű, heterogén lett az állomány. Ezt a helyzetet egyre több hazai tenyésztő ismerte fel.
A 90-es években már egyre többen folytattunk tudatos dogtenyésztést, ami kellően inspirált néhány kiemelkedő kinológiai esemény magyarországi rendezése, mint pl. a Budapesten rendezett Európa Kiállítás 93-ban, EUDDC Kiállítás 95-ben, Világkiállítás 96-ban. Az itt kiállított dogok között már nemzetközi mércével mérve is voltak kiemelkedő magyar tulajdonú illetve hazai tenyésztésű német dogok. Ez korán sem szorítkozik kizárólag a hazai pályára, ugyanis a lényegesen nagyobb populációval rendelkező, valamint régebbi tenyésztői múltú Nyugat-Európai államokban Franciaországban, Olaszországban, Hollandiában, Ausztriában de még a standardet adó doghazában, Németországban rendezett fontos kiállításokon, CACIB-okon klubkiállításokon, EuDDC-ken is számtalan győztes címet szereztek a magyar német dogosok. Tudjuk, hogy ez nem volt könnyű, ezért köszönet jár mindazoknak, akik időt, pénzt, fáradságot nem kímélve vállalták a nemzetközi megmérettetéseket, és sikereket arattak. Sikereik javítják az egész magyar dogos élet hazai és külföldi megítélését.
Nyugat-Európai sikereink híre természetesen a keleti országokba is eljutott. Egyre több személyes meghívás érkezett magyar dogbírókhoz Lengyelországból, Ukrajnábnól, Romániából, Jugoszláviából, Horvátországból, Szlovéniából. Természetesen dogkiállítóinkat is várták. Ki kell emelnünk az ukrajnai meghívást az ungvári CACIB-ra, miután ezen a kiálltáson vettek először részt magyar német dogosok. Az már-már természetes, hogy ha elmentek hát nyertek is. Óriási sikerük volt. A német dogos szakmai sikerekkel is felérő az az eredmény, hogy az emberek, azaz gazdik ezeken az utakon közösséggé szerveződtek, együtt örültek, együtt szórakoztak, jól érezték magukat, segítették egymást, érezhették, hogy a közös hobby, a dogozás közel hozza az embereket.
Nem csak a sikeres kiállitóknak, de valamennyi résztvevőnek, aki ottlétével népszerűsítette közös kedvencünket, a dogot, gratulálunk.
N.T.
